A 70-es évek elején Amerikában megalakult a Resurrection (később Rez) Band, a Petra, Európában pedig a svéd Jerusalem. Ezek az együttesek az akkoriban divatos, a fiatalabb korosztály körében népszerű rockzene segítségével kezdték el hirdetni az evangéliumot. Az akkori keresztények jelentős számú többsége értetlenül, megütközve állt e jelenség előtt és sokan támadták is ezeket az új kezdeményezőket amiatt, hogy külső megjelenésükben, stílusukban eltérnek a megszokott sémáktól és „lázadásukkal” megfertőzik, elvilágiasítják az egyházat és lejáratják Isten dicsőségét.

Az idő azonban az újítókat igazolta, hiszen azóta tömegesen alakultak meg pop, rap, rock, blues, metal, hardcore, punk zenét játszó keresztény zenekarok Amerikában, Európában és a világ többi tájain, nem kevés hasznot hozva Isten országának. Az utóbbi években pedig Norvégiában megalakult a Nordic Mission, amely a hagyományos skandináv black metál zenén keresztül szolgál a világi, sátánista befolyás alatt álló fiatalok felé az örömhírrel.

Érdekes módon a történelem ismétli önmagát, hiszen mostanában is sok hívő keresztény tudatlanságból, vagy tévesen értelmezett vallásosságból sátáni, világias, ártalmas befolyásnak, szentségtörőnek tartják eme zenekarok működését. Némelyikük szerint ezek a zenei stílusok túl agresszívek, hangosak és a keresztény szövegek ellenére tisztátalanok, ezért nem lehet Isten munkájában használni. Más, mértékletesebb vélemények szerint pedig bizonyos határokon belül elfogadhatóak e stílusok, de csak evangelizálási célokra, de a hívőknek azonban nem tartják ajánlatosnak ezeket hallgatni, mert nem lehet épülni általuk.

Ezeknek a véleményeknek ellentmondanak azok a tények, hogy a keresztény metál együttesek hatására sokan döntenek az Úr mellett, olyan személyek, akiket más, hagyományosnak tartott evangelizálási eszközökkel nem, vagy csak nagyon nehezen lehet elérni. Ezek a zenekarok tiszteletet érdemelnek ezért, mert egy alapvetően istentagadó, Isten ellen aktívan lázadó közegben ki mernek állni Isten igéjének világosságával megalkuvás nélkül. Hívőknek is kifejezetten építőnek tartható ez a zenestílus is, mert több együttesnek is vannak kifejezetten Istent dicsőítő számai.

Igaz sajátos, egyedi hangzásúak, de Isten dicsérete világosan felismerhető bennük. Elolvasva a dalszövegeiket szó van bennük például a megváltásról, az újjászületésről, a megszentelődésről, a szeretetről, a barátságról, győzelmekről, áldásról, gyógyulásról, mártírságról, odaszánásról, Isten nagyságáról, az Ő igéjének nagyszerűségéről. Ezen kívül szólnak még olyan dolgokról is, amelyek valóban nem illenek bele a hagyományos gyülekezeti dicsőítések közé.

Az ige világosságában őszintén, reálisan megmutatnak különféle gondokat, problémákat, bűnöket, melyekkel keresztények is találkoznak a mindennapokban, esetleg el is szenvedik azokat, pl. a szeretetlenséget, a magányt, a képmutatást, a hamis vallásoskodást, az ítélkezést, a langyos közönyösséget mások iránt, küzdelmeket, veszteségeket. A keresztény metálzenészek között szép számmal megtalálhatóak gyülekezeti pásztorok és szolgálók, gyülekezeti munkások, dicséretvezetők és dicsőítő csoport tagok, ezenkívül mérnökök, tanárok, családapák és -anyák. Némely, kisebbségben lévő vélemény szerint örvendetes, hogy az ellenség egyik erős fegyverét, a rock- és metálzenét sikerült önmaga ellen fordítani és Isten szolgálatába állítani, Isten dicsőségére.

Aki hajlandó kiszélesíteni az önmaga által felállított határait és nyitott a hagyományostól eltérő, új dolgokra, az meg tudja találni ebben a stílusban is a szépet és a jót, Isten dicsőségét. S reménykedhetünk benne, hogy Magyarországon is - talán már a közeljövőben - meg fognak alakulni, jelenni, igényes metál- és rockzenét játszó keresztény együttesek.